Azt eddig is tudtuk, hogy Lajkó Félix izgalmas művész, nemcsak azért, ahogyan játszik, hanem mert időről időre képes megújulni, meglepetést szerezni. Ezúttal öttagú zenekart verbuvált maga köré, akikkel láthatóan-hallhatóan hamar megtalálták a közös hangot, méghozzá úgy – és talán ez a legfontosabb -, hogy egyikük javára sem borul az egyensúly. Kollégák, társak, barátok, hívhatjuk őket bárhogy, a lényeg, hogy inspirálják, kiegészítik egymást.

Zenekarban játszani kötöttség, mondja Lajkó Félix: „A jó része az, amikor a zenekar együtt meg tud szólalni. Ha van egy téma, amit elkezdünk játszani, és aztán egyszer csak robban egy nagyot. És van az a része, amely zenekarban nem, inkább szólóban működik: amikor teljes improvizáció van és nincs körülöttem senki. Mindkettő jó. Valószínűleg, ha nem lenne az egyik vagy a másik, akkor hiányérzetem lenne.” Nos, a közönségnek az újévi koncerten vélhetően nem lesz hiányérzete. És nemcsak azért kell ez a zenekar, mert ily módon eleve több emberhez jut el ez az olykor „elborultnak” bélyegzett, virtuóz muzsika, hanem azért is, mert talán produkcióban még sosem láthatta a publikum ennyire felszabadultnak Lajkó Félixet.