Lehetséges, hogy objektíven és mérhetően, valóban egyszerre szülessenek gondolatok, érzések és képek két emberben, akik valamilyen módon szorosan kapcsolódnak egymáshoz? Lajkó Félix és Balázs János páratlan virtuóza saját hangszerének, együtt pedig a zene határait feszegetik. Ettől oly izgalmas és kiszámíthatatlan a közös zenélésük. A két művészt jól ismeri a közönség, mindketten a saját stílusukban kimagasló eredményeket értek már el. De mit idéz elő két erős egyéniségű zenész közös játéka? A zenei határok eltűnését, ahol nincs előre megírt hangjegy, előre megbeszélt dallamok, csak a lélek muzsikál, abban a percben, amikor megtörténik a csoda, az improvizálás. Mindehhez elengedhetetlen a közös zenei elképzelés és egymás zenei gondolatának kitalálása, ami mindig mást idéz elő. A két fiatal újraértelmezi, ugyanakkor hallgathatóvá és befogadhatóvá teszi a kortárs zenét. Ezzel nemcsak a pszichológusoknak, hanem a zenetörténészeknek is bőven szolgáltatnak majd kutatnivalót.