Azt eddig is tudtuk, hogy Lajkó Félix izgalmas művész, nemcsak azért, ahogyan játszik, hanem mert időről időre képes megújulni, meglepetést szerezni. Ezúttal öttagú zenekart verbuvált maga köré, akikkel láthatóan-hallhatóan hamar megtalálták a közös hangot, méghozzá úgy – és talán ez a legfontosabb -, hogy egyikük javára sem borul az egyensúly.
Zenekarban játszani kötöttséget jelent, mondja Lajkó Félix: “A jó része az, amikor a zenekar együtt meg tud szólalni. Ha van egy téma, amit elkezdünk játszani, és aztán egyszer csak robban egy nagyot. És van az a része, ami zenekarban nem, inkább szólóban működik: amikor teljes improvizáció van és nincs körülöttem senki. Mindkettő jó. Valószínűleg, ha nem lenne az egyik vagy a másik, akkor hiányérzetem lenne.”
Nos, nekünk az újévi koncerten vélhetően nem lesz hiányérzetünk! Kell most ez a zenekar, nem csak azért, mert ily módon eleve több emberhez jut el ez az olykor “elborultnak” bélyegzett, virtuóz muzsika, hanem azért is, mert talán produkcióban még sosem láttuk ennyire felszabadultnak Lajkó Félixszet.