Lajkó Félix hattagú zenekart gyűjtött maga köré, kész számaihoz mindenki hozzáadta a maga ötletét. Több olyan darabot is feldolgoztak, melyeket Félix korábban szólóban játszott. A hegedűművész jellemzése szerint érzelmes dzsesszpunk született, amiben rejtett rock and roll van. Félix korábbi együtteseiben nem volt dobos a nehezen szállítható felszerelés miatt, most a zenészek poppos, párakkordos vastag alapot szolgáltatnak a szabad hegedűjátékhoz.
Zenekarban játszani kötöttség, mondja Lajkó Félix: „A jó része az, amikor a zenekar együtt meg tud szólalni. Ha van egy téma, amit elkezdünk játszani, és aztán egyszer csak robban egy nagyot. És van az a része, amely zenekarban nem, inkább szólóban működik: amikor teljes improvizáció van és nincs körülöttem senki. Mindkettő jó. Valószínűleg, ha nem lenne az egyik vagy a másik, akkor hiányérzetem lenne.” És nemcsak azért kell ez a zenekar, mert ily módon eleve több emberhez jut el ez az olykor „elborultnak” bélyegzett, virtuóz muzsika, hanem azért is, mert talán produkcióban még sosem láthatta a publikum ennyire felszabadultnak Lajkó Félixet.
LAJKÓ FÉLIX – hegedű, SIDOO ATTILA – gitár, KERTÉSZ ENDRE – cselló, CZIRJÁK TAMÁS -dob, MAZURA JÁNOS -tuba, BARCZA HORVÁTH JÓZSEF – nagybőgő